Szia Viki, 

na eljutottam oda, hogy végre néhány szóban megköszönjem neked a nyári toszkánai élményeket. Gondolom nem árulok el meglepő és váratlan új híreket azzal, ha azt mondom, csodálatos-fantasztikus-hihetetlen-meseszerű ..... és így tovább - jelzőkkel tudom csak illetni Toszkánát, és azt az egy hetet, amit ott tölthettünk. Köszönjük, hogy egyáltalán kitaláltad ezt a netes tájékoztatót, neked inkább elhitte mindenki azt, amit leírtál, mintha utazási iroda prospektusaiban olvasta volna. És ami még inkább álomszerűvé tette a dolgokat: készül az ember valamire az általad leírtak és bemutatottak alapján, és kap valami egészen mást, valami sokkal-sokkal többet, sokkal közvetlenebbet, sokkal egyedibbet - amit csak úgy tud megfogalmazni: ide még vissza akarok menni. Nem tudom te hogy vagy most már azzal a tájjal, azokkal az emberekkel, hisz neked a hétköznapokat jelentik, de bennünket egyszerű egy- vagy kéthetes nyaralókat szerintem egytől-egyig elvarázsolt Toszkána mint hely és mint gondolat. 

Nem akarok nagyon költői magasságokba emelkedni, ezért néhány szóban a sajnos nagyon is rövid 1 hetünkről: mi Orciaticoban szálltunk meg Riccardo egyik házában a Cerro-ban, és már a megérkezésünkkor elkerültük egymást Vele. Azt felejtettem el csak Neked elmondani, hogy mi Perugia felől érkezünk, nem pedig Firenze felől, így a másik bejáraton értünk a faluba. Segítségeddel aztán minden jóra fordult, megtalált bennünket Riccardo, megmutatta a szállásunkat, és aznapra megoldottuk a falu szórakoztatását azzal, hogy felcuccoltunk a térről a házig. Nagyon jól mulathattak rajtunk az ott lakók, de becsületükre legyen mondva, minden egyes (kb 5-6) pakolás közbeni találkozásnál mosolyogtak ránk, és újra és újra köszöntek, vagyis hát fogadták az egyre erőtlenebb köszönéseinket. Ez a szép szokás egész ottlétünk alatt megmaradt, ugyanis kisfiunk hihetetlen élvezettel már messziről hatalmas csókolomot köszönt minden teremtett léleknek, ami ugye egyrészt hasonlít az olasz köszöntésre, másrészt - mint azt tapasztalhattuk - igaz az olasz emberekre jellemző hihetetlen gyerekszeretet. Azt, hogy mi is a falu lakói lettünk ott mértem le, amikor már nekünk köszöntek az újonnan jött túristák bongiorno-t buongiorno (biztos, hogy rosszul írom, bocsi), mikor elmentek mellettünk. Ez volt ám a hihetetlen érzés:-) 

Először azt terveztem, hogy majd - mint az ottlakók - mi is hosszú sziesztákat tartunk, de aztán a szieszta kimerült abban, hogy csak álltunk, vagy ültünk a melletünk lévő kőfalon, és bámultuk a csodát, a tájat, a mi kis falunkat, mert sajnáltuk alvásra az időt. Egy nap alatt a toronyóra ütését is megszoktuk, sőt már az időt is az ő segítségével mértük, nem az óráéval. Férjem a kabócákkal hadakozott néha - mármint hogy maradjanak már csöndbe, de erre kisfiunk kitalált egy jobb módszert: elkiáltotta magát a kabócalak, azaz egy nagy fenyő alatt, hogy "kabócák hol vagytok?" és azok azonnal elhallgattak. Az estét kivéve ez mindig bevált, bár most visszanézve a videót jó őket újra hallgatni. Napi rutinnal kirándultunk, de mivel kis és nagy gyerek is volt, nem vihettük túlzásba, így elég sok látni és felkeresni-való maradt még a listánkon, tehát az ok máris adott a visszamenetelre. Volterra különösen megfogott mindannyiunkat, így szinte napi rendszerességgel visszatértünk különböző napszakokban. Nem is értem, mi vonzott bennünket annyira oda, de mindegyikünk rá szavazott. Aztán lementünk Cecinába a tengerhez is, amit a gyerekek nagyon élveztek, engem dühített az, ahogy száműztek bennünket egy kb 3x8 méteres sávba. Hiába mondtuk, hogy bérelnénk napernyőt székekkel, azt mondták fullon vannak, holott látványosan üres volt akkor még mindegyik. Pedig nekem az volt az információm, hogy a közvetlen tengerparti pár méter szabadon használható, ha egy törölködzővel lemész. Na ez nem volt igaz, és pofátlanságnak tartom azóta is a fiatal srácok viselkedését. Na de félre rossz érzés, a többiek élvezték a tengert, kisfiunk most először volt ott, de kis idő elteltével - és pár kiló kavics összegyűjtésével - teljesen összebarátkozott a nagy vízzel. Ja és persze néhány olasz kiskölyökkel, egyikük olaszul másikuk magyarul szövegelt - mégis megértették egymást. 
Azt azért sajnálom, hogy bár olyan nagyon közel voltunk egymáshoz, veled mégsem sikerült összehozni a találkozást. De megyünk mi még Toszkánába! 
Annyi mindent tudnék még írni, mert amikor valakinek mesélek róla újra átélhetem az akkori élményeket, de gondolom nagyjából mindenki ezt teszi Veled :-) Úgyhogy én most el is köszönök tőled, kívánok még sok-sok szép évet az ottani munkádhoz, és azon kívül persze, hogy elérhetőségedet szétszórom az ismerősi körömben, remélem még valamikor újra eljutok feléd, mert az azt jelenti, újra Toszkánában leszek. 
Puszi, és további szép napot, azak inkább éjszakát. 
Éva és az E.k

ui.: ha jól írom "baco" (bacio) Riccardónak, ezt ő mondta, amikor elbúcsúztam tőle tört angol-olasz-magyar nyelven. Hihetetlen gazda, jön ha kell, de amúgy nincs is. Úgy ránk ismer, hogy mi voltunk azok, akiknek a fejére ráesett a napernyő, mert el volt törve az egyik szára, és mi tiltakoztunk bőszen az ellen, hogy 300 euro kauciót a végén visszafizessen, amit nem is adtunk. Pedig az még betetőzte volna csodás élményeinket :-)))) 

Viki válaszából ........be is tenném a weboldal egyik menüjébe, ahol az élményeiket mesélik el az utazók, sőt ha akarod képeket is mellékelek, persze a nevedet nem írom ki teljesen a személyiségi jogok miatt. Nálunk még tart a szezon, most két másik család jön a Cerroba szept 21től és aztán okt 2től is, remélem nekik is tetszeni fog a hely.....

hali

egészen nyugodtan beteheted az írásomat, ahova jónak látod, én csak örülök neki:-) Az azért szíven szúrt, hogy a Cerro-ba mások is mennek! Annyira a mi házunk volt, hogy már akkor mondtam a férjemnek, el sem tudom képzelni, hogy itt előttünk és utánunk mások is nyaralnak. Nem lehetne-e, hogy ez most már csak a miénk? Persze kinevetett, mint amolyan igazi férfi:-(

Képeket megpróbálok válogatni, bár jó részt olyanok, amiken valamelyikünk is rajta van. Azt tudom, hogy csodálatos képeket csinált párom körbe a panorámáról, meg magáról a házról is, és a falu főtere is megörökítésre került. Ja és sok-sok képem van a "felhőnézegetős" délutánomról. De azzal csak a széplelkek mennének valamire:-)) Lekicsinyítem azért a jobbakat, hogy könyebben tudjam mailen elküldeni.

Mivel boltokba - Volterra melletti szupermarketet kivéve - inkább csak találomra mentünk be, pontos helyüket nem tudom, de a video alapján megpróbálom beazonosítani a helyszíneket, és ha lesz valami említésre méltó, megírom neked. A látnivalókat mi - ne nevess! - úgy választottuk ki a környéken, hogy kitűztünk egy irányt, ahol esténként fényeket láttunk, aztán másnap elindultunk nagyjából abba az irányba, és a kanyargós utak olyan szépen eltájoltak bennünket, hogy valahol egész máshol lyukadtunk ki - de nagyon élveztük. Viszont ez neked nem segít sokat, ugye? Amit mindenképp tudok javasolni annak, aki pl. olyan helyre megy, ahol lehetősége van főzni, hogy vigyen magával toszkán ételrecepteket, és vásárolja meg a hozzávalókat ott helyben, akár a szupermarketben. Isteni finomakat sikerült főznöm, pedig itthon inkább nyűgnek látom ezt a munkát. Ha nekem sikerült, másnak is fog.

Na, egy konkrét dolog eszembe jutott, ahol jót tudtunk vásárolni: Cortonába piacnapon érkeztünk, és ott tényleg rengeteg minden volt, ami szem-szájnak ingere - gyümölcsök, zöldség, sajt, szalámi, sült-főtt ételek, virágok, fűszerek, egyszóval minden. Ha jól emlékszem július utolsó szombatja volt, tippelem, hogy szombatonként van ott is a nagypiac. Ugyanakkor volt Arezzoban a régiségvásár, ami már hangulatát tekintve is csodálatos lehetett, de mi előző este csak a kirakodásra értünk oda, magára a vásárra már nem tudtunk visszamenni. Majd legközelebb...A Cerro melletti kis udvaron van zsálya-bokor, az előttünk lévő lakók hagytak ott mentaszerű fűszert, mi vettünk és hagytunk ott rozmaringot, ezeket minden nap locsolgattuk, és ennyi már elég is fűszernek a toszkán ételekhez. A töltöt nyulamról mindenképp küldök fotót:-)))))
Hú, megint elszaladtak velem a lovak, mondtam ugye, hogy nem fogyok ki az élményekből:-) Te is tudod még ilyen rózsaszínben látni az ottani dolgokat? Remélem!

Megpróbálom keresni a hasznos infokat is, és küldöm.

Pusz,és jó éjszakát