Aki olvasta tavalyi viszontagságainkat a 2005 téli repülőúttal kapcsolatban az még talán emlékszik rá, hogy 2 gyerekkel rostokoltunk 5 órán át Milánóban, mire sikerült elintézni, hogy eljussunk Pisába, miután törölték a gépünket. Elhagyták minden böröndünket és éjjel értünk haza-de állítólag lezárták a repteret Pisában a hó miatt.

Ez a nagy és biztos Alitalia-val történt, és mivel a férjem nem hagyta annyiban hosszú intézés után egy bonuszt kaptunk kárpótlásul. Csak ezért utaztunk idén februárban megint az Alitaliaval, hiszen már van direkt járat Firenze-Bp között, ami ráadásul feleannyiba kerül. A jegyet persze így nem tudtuk interneten megvenni, sőt a pisai reptérre is hiába mentünk volna - be kellett mennem 80kmre Firenzébe ahol a belvárosban található jegyirodában ki kellett fizetnem a különbözetet, majd újabb 30-30 eurot kértek a jegy kiálításáért - tiszta őrület.

És mit tesz isten, odafelé megint minden rendben volt, visszafelé viszont .... Már megint késve indultunk Bp-ről így Milánóba egy órás késéssel érkeztünk este 8ra- ezért ugrott a vacsira szánt idő (ami egy 2és fél éves gyerekkel nem is annyira másodrangú dolog). Mikor bementünk a transitba már messziről látom, hogy a 3 képernyőn kiírt gépek közül csak 1et töröltek, és közelebb érve megláttam, hogy megint a mienket. Bár egy talpraesett és tapasztalt utazóról van szó nem szégyenlem megmondani az igazat - eleredtek a könnyeim. Aztán szerencsére találtam egy Firenzébe menő gépet, ami 20 perc múlva indult. Mivel anno a csomagjaink egy részét elküldték Firenzébe, most rögtön rohantam ahhoz  géphez (babakocsi, 2 táska, 2 kabát éhes és fáradt gyerek Micimacival). Szerencsénk volt, mert mások is voltak már ott hasonló gonddal, ezért a firenzei gép már várta a lemaradt pisaiakat, így nemsokára kiizzadva ugyan de újra gépen ültünk. Csak megjegyzem hogy itt Milánóban nekünk mindig buszozni kell a gépekhez, nincsen soha direkt bejáró (az a hósszú cső ), tehát minden ki és beszállásnál összecsukni a babakocsit, feltenni a gyereket a buszra, kapaszkodni, megérkezünk leadjuk a babakocsit, felmegyünk a lépcsőn stb.Na mindegy, ez a gép is késett emiatt, és persze itt nem volt idő még egy üditőre sem, a gyereknek hoztak 2 kekszet, de a lényeg hogy 10 után nem sokkal leszálltunk és MEGVOLTAK A BŐRÖNDÖK IS. Innen persze még lett volna egy busz, ami elvisz mindenkit a pisai reptérre, de értünk jött a férjem kocsival. Még bent várakozás közben megettük a drága, íztelen panninot majd bepakoltunka kocsiba, de a busz még ott állt és várt (nem rám, mert én lelkiismeretesen kimentem és mondtam, hogy ne várjanak) valamire, gondolom éjjel értek Pisába.

Az egészben a legszörnyűbb, hogy a reptéren a transitváróban segítő repteres hölgyike csak ennyit fűzött hozzá - az Alitalia mindig ezt csinálja. Gondolom nem éri meg napi 2-3 gépet Firenzéből és Pisából is Milánóba küldeni, hát törlik az egyiket és összevonják őket. Mindenestre megfogadtam, hogy soha többé nem megyek velük, és megértem miért állnak a csőd szélén - mert drágák, rugalmatlanok a foglalásnál, és még egy tapasztalt utazónak is nehéz megtalálni hogy kivel lehet beszélni és megtudni hogy mit csináljon. A reptér óriási, egy gyerekkel nem lehet egy nyugodt helyet taláni -lásd tavalyi próbálkozásunk a gyerekvárónál. 

Ezek után szinte pihentető volt a nápolyi utazás, mércsak azért is mert ez nem turistáskodás, hanem rokonlátogatás, sok evéssel, a legtöbb időt a családdal töltjük, de azért néha bejutok én is a városba. A déli rész talán a legszebb Olaszországban, és ezt nem csak én mondom, hanem sokan nálam okosabbak is. Vasárnap lezárják a parti sétányt, ezen a napont lehet könnyebben parkolni, ekkor lehet sétálni, vannak görkorisok és kisgyerekek szaladgálnak. Más napokon kicsit rosszabb a helyzet, előfordult, hogy másfél órát keringtünk parkolóhelyet keresve, de nem találtunk, fealdtuk és hazamentünk annélkül, hogy kiszálltunk volna a kocsiból.

folyt köv