„Ha egy kicsit szeretném kényeztetni magam, mindig egy külföldi utazáson töröm a fejem. Persze az országok között is különbséget teszek, vannak helyek, melyek vonzásának nem tudok ellenállni, mindig visszatérek, mert vágyom rá, fiatalon rabul ejtett és azóta nem ereszt! Így kerül a képbe újra és újra Itália… A kérdés csak az volt, hogy Firenze, vagy Milánó felé vegyük az irányt. Év elején tehát megtanácskoztuk a dolgot a férjemmel, valamint két útitársunkkal,- akikkel, már közel húsz éve együtt utazunk- és úgy döntöttünk, vonatra szállunk és Firenzében töltjük a szabadságunkat. 

Azt tudtuk, hogy ha árkedvezményt szeretnénk, akkor a jegyeket hónapokkal az utazás előtt kell megvásárolni. Az áprilisi indulás miatt ez még januárban, a Déli Pályaudvar Nemzetközi Jegypénztárában meg is történt. A Budapest –Bécs távolság, vagyis a Keletiből Wien-Meidling állomásig (Rj.) Railjet-tel fejenként 9 euróba, míg innen a Bécs –Firenze útvonal másodosztályon, hálókocsiban (EN) euronight vonaton Santa Maria Novella főpályaudvarra 49 euróba került. 
Tehát délután 3 órakor indultunk a Keletiből, és délután 1/2 6-kor már Bécsben voltunk, ahol átszálltunk egy hálókocsis vagonba. Ez azután ½ 7-kor már szinte repített minket tovább, s így egy kellemes, pihentető alvás után reggel hatkor arra ébredtünk, hogy üdén, frissen megérkeztünk Firenzébe. 

Érdemes valamivel több szót ejteni az utazás kényelméről. A másodosztályon négy, illetve hat személyes elhelyezés közül lehetett választani, míg az első osztályon a két személyes kupék mellé felfrissülést biztosító zuhanyzó is tartozott. Mi négyen, kényelmes, tiszta, ágyneművel ellátott kupéban kaptunk helyet, ahol gyorsan elhelyezkedtünk és mindennek könnyen megtaláltuk a helyét. Megérkezett a kalauz, elvette a jegyet és a másnapi reggelinkről érdeklődött. Választhattunk kávét vagy teát ahhoz pedig kötelezően járt a péksütemény, a vaj, a lekvár és az ásványvíz. Következő nap délelőtt, firenzei sétánk közben, felváltva dícsértük az eszünket azért, hogy nem a repülő mellett döntöttünk. Azzal, hogy éjszaka utaztunk, a visszaúttal együtt lényegében két napot nyertünk, amit laza városnézésre fordíthattunk. 

Olaszországban egyébként a vonat jóval drágább, mint a buszközlekedés, de ha esetleg valaki a szabadságát főleg a tengerparton, netán a Toszkánával szomszédos, csodás Liguriában kívánja eltölteni, jó, ha tudja tavasztól őszig közvetlen járat indul Bécsből Livornóba. A vonatút, szerintem ebben az esetben is jobb választás, hiszen nagyon kulturált, gyors, bár valóban nem olcsó. Livornoból megy vonat Piombinóba is, abba a kedves kikötővárosba ahonnan komppal lehet átkelni Elba szigetére. 

Visszatérve Firenzéhez, mivel hazafelé csak este 10 óra 10 perckor indult a vonat, még az egész napot kihasználhattuk Firenzében. Másnapra még beterveztünk egy kellemes bécsi barangolást, vagy /és múzeumlátogatást. Reggel ½ 9- re érkeztünk Bécsbe. Az osztrák fővárosban már nem is figyeltünk nagyon az időre, hiszen óránként indul vonat Budapestre a West-Bahnhofról vagy a Südbahnhofról.

Jól esik, hogy megoszthattam az élményeimet és remélem, hogy ezzel a rövid beszámolómmal néhány kalandvágyónak felkeltettem az érdeklődését egy olaszországi vonatút iránt!

Az Izes Italia havi kiadvány cikke

Hozzáfűzném hogy a vonat azért elég drága egy normál családnak és tapasztalatom szerint lginkább azok használják akiknek mávos kedvezménye van pl családtag folytán. A pár éve beindult fapados gépekkel már 30 euroért lehet utazni sokszor és alig több mint egy órá van levegőben a gép mindennel együtt sincs több mint 4 óra leutazni Pisába. A családosoknak pedig még mindig az aut a legjobb hiszen aki vonattal érkezik annak utána a városban kell maradnia vagy a tömegközlekedésre bízza magát ami azért elég kétesélyes itt az olaszoknál ...