Ciao Viki!

Hazaértünk Luccából, Caterina panziójából, ahol ismét egy csodás hetet töltöttünk Cateirna és Paolo vendégszeretetét élvezve. 

Hihetetlenül kedves ez a két ember, rengeteget dolgoznak és méginkább megtaláltuk a közös hangot esténként a teraszon Paolo isteni Chiesino-ját kortyolgatva, mikor Caterina odaült mellénk és csak mesélt, mesélt, hol olaszul, hol angolul :-) Mondta Caterina, hogy tavaly meglepődött és kb 3-szor rákérdezett nálad, hogy biztos 7 napra szeretnénk-e a szállást, mivel a vendégek többsége csak 2-3 napot tölt náluk, aztán továbbáll. 

Mi most voltunk kb hatodszor Toszkánában, negyedszer azon a környéken, másodszor náluk, de még mindig maradt rengeteg hely, amit kihagytunk idén, pláne még több, ahová szívesen visszamennénk. Nekik ez fura volt, hogy 7 napra foglaltuk le a szállást :-)

Caterina amúgy egy szenzációs nőszemély, igazi olasz családanya nagy hanggal,és ha a bizalmát elnyered, nyert ügyed van. Sok dologban egyetértettünk vele, élmény volt nézni, ahogy néhány angol, vagy holland vendégre, akik csak egy Buon Giorno-ra és egy Arrivedercire voltak képesek ottlétük alatt (reggeli idején még ennyire sem...), vágta felénk a grimaszokat..:-))))))) De úgy érzem, minket nagyon megkedveltek- ami persze kölcsönös is - sokat beszéltünk az olasz és a magyar konyháról, itt is beigazolódott, hogy az olaszok számára a konyha és a főzés igazi szenvedély, ahogy beszélni tudnak róla. Mivel én is imádok főzni és mind az olasz borok, mind az olasz konyha rejtelmeiben korábban már igyekeztem elmélyülni, valószínűleg tetszett nekik, ahogy érdemben is hozzá tudtam szólni a társalgáshoz.

Voltunk az Amedei csokigyárban is Pontedere-ben - ami valójában La Rotta-ban van - és mivel csak ketten voltunk, nem jelentkeztünk be az így kissé borsos, fejenként 150 EUR-s másfél órás gyárlátogatásra, de kaptunk egy angolul beszélő nagyon kedves és segítőkész leányzótól egy címet Pontederában, ahol a gyár mintaboltja van. Megérte bemenni, mit ne mondjak :-) A gyárlátogatás igazából nagyobb csoporttal érné meg 10 fő fölött. 

Marina Di Pisában pedig megtaláltam életem leghangulatosabb kis családi tengeri herkentyűket árusító "éttermét". Sajnos a nevére nem emlékszem, a Via Maiorca-n volt, közel a parti sétányhoz, egy stílszerűen kék színű étterem, friss kínálattal, házi almatortát készítő Nonnával. Bár apró kis alumínium-tálkákba adják az adagokat. A cacciucco-juk káprázatos, de gyakorlatilag ez a jelző elmondható mindenről! 

Tettünk egy hosszabb kirándulást is ezúttal Portofino-ba, ami valóban gyönyörű, ahogy az odavezető út is, érdemes lemenni a sztrádáról Sestri Levante-nál, Chiavari, Zoagli és Rapallo felé, gyönyörű az út, bár szerpentineket autóban nem bíróknak nem ajánlott :-)

Lehet, hogy furán hangzik majd, de valahogy engem a Cinque Terre és Portovenere jobban lenyűgözött. Persze Portofino is gyönyörű és legalább egyszer el kell oda menni, de nekünk valahogy Portovenere jobban tetszett. 

Lido di Camaiore-ban is töltöttünk pár napot Marco - immár mondhatom - barátomnál a Bagno Venezián, a konyhájuk ebédidőben páratlan szerintem a többi Bagno-n lévő "büfé"-hez képest, itt rendes melegkonyha van 12-től fél 4-ig. Idén pedig "előkerült" valahonnan egy Mojito készítő szerkezet is :-) 

A Chianti völgyre idén se jutott időnk és energiánk, elhatároztuk, hogy oda a környékről érdemes menni, mondjuk a Podere San Gimignano-ból :-) 

köszi a közreműködést még egyszer!

Üdv
István