Ezen a nyáron családommal ügy döntöttünk, hogy a csodálatos Toscánában töltünk két hetet. Saját szervezésbe fogtam. Ismét az internetet vettem igénybe, hiszen annyi jó ötletet lehet a világhálón találni. Ismerőseim előző nyáron szintén Toscánában nyaraltak így hasznos ötleteket szereztem tőlük is. Ideális szállásuk volt Lajaticoban, de sajnos az általunk igényelt időpontban telt ház volt.

   

 

Első hét Toszkánában

Vera asszony és Mauró a szállásadónk. Csodálatos ez a szállás az elvárásaim feletti. Kicsit csalódott voltam, mikor Vikitől azt az infót kaptam, hogy 550 Euróért/hét csak ezt a szállást tudja ajánlani, mivel itt nincs medence (mint már mondtam elég későn kezdtem el szállást nézni), de nagyon örülök, hogy ez így alakult, hiszen egy ékszerdoboz ez a hely.

 

Mauro várt bennünket, aki csak olaszul tud, amit mi kevésbé. Egy lappot nyújtott át, amire rá volt írva három nyelven közte magyarul is „A feleségem fél órán belül megérkezik.”, ez nekem nagyon tetszik. Intett kövessük és mutatta a szállást. Az alábbi látvány tárult elém:

 

         

 

Le vagyok nyűgözve. A szállásfoglalásnál az ottani képek ezt nem tükrözték. Falusi szállást kerestem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenre rátalálok. Szó szerint tátott szájjal nézem a helységeket. 

 

   

 

 

A konyha az étkezővel az első helység ahova belépek. Rusztikus vonal jellemezi az egész lakást, kívül és belül egyaránt. A konyhában egy hosszú konyhapult van kialakítva, amire Vera néni (házigazdánk) több féle fűszert, reggelihez filteres teát, tartós tejet, balzsamecetet, és kávét készített számunkra. A konyha jól fel van szerelve mindennel, amire egy háztartásban szükség van. Mosogatószer, kézmosó, tisztítószerek még mosógép, vasaló és hajszárító is van. Ami viszont nincs az mikró, kicsit hiányzik, de az ételek melegítését megoldom a régi módszer szerint, vagyis gázmelegítéssel. A nappali részét képezi egy szép kandalló, és egy kredenc, amely szóra a fiam nagy szemeket nyitott. Az meg mi? – kérdi.

 

       

 

A mennyezeten kőlapok látszanak és az erős, szépen kidolgozott gerendák. Az asztalon egy üvegházi bór várt bennünket, aminek fáradt utazóként nagyon is örültem. A hálószobában egy jókora franciaágy van, na meg egy gyerekágy is, de azt nem tudtuk mire használni a 14 éves legényem valahogy nem akart ide feküdni inkább a gyerekszobát választotta. Az ablakokon fából készült zsalugáterek vannak, aminek hasznát vettük a nagy melegben. A gyerekszoba is elbűvölő. És a fürdő! 

 

    

Tehát a szállásunk szuper, és nagyon kedvesek a szállásadóink. Vera asszony egy tündér, ma reggelre friss péksüteménnyel kedveskedett nekünk, megkérdezvén, hogy aludtunk. Hát nem kedves? Hogy hogyan tudunk beszélni egymással: kicsit tud németül, kicsit angolul, és sokat olaszul, de megértjük egymást. Én nem tudok angolul, de a férjem néha besegít, mikor elakadok. Olasz szótárt is használjuk elég gyakran, továbbá hoztunk magunkkal egy olasz párbeszéd könyvet, amit böngészgetünk. Mikor valamilyen szó eszünkbe jut, hogy is mondják ezt olaszul elő a szótárt, és megnézzük. Egy jó kis kaland.

 

  

 

A mai napot Sienába töltjük. Azt olvastam az úti könyvben, hogy ezt kötelező megnézni, hát hajrá. Ma vasárnap van, és tudni kell, hogy az olaszoknál vasárnap ingyenes a parkolás, így most a parkolás díját megspóroltuk. Ez egy nagyon régi város, XII -XIV. századi gyönyörű palazzokkal, a bankokkal, melyek a középkorban a francia és angol királyoknak adtak titkos kölcsönöket. A város 3 dombtetőre épült, egy városfalon belül, és harmadokból illetve 17 részből áll. A 'szíve' a Piazza del Campo a legyező alakú tér, melyen a híres Palio nevű lovasjáték is folyik, itt áll a Palazzo Publico és sok impozáns régi palazzo is. A világ egyik legszebb tere a XII. században épült és felülmúlhatatlan harmóniát sugároz. A tér burkolata 9 gerezdre van felosztva, melyek a városi tanácsot, az úgynevezett Kilencek Tanácsát szimbolizálja. Este a tér körös körben átalakul. Az éttermek székeket és asztalokat helyeznek ki, így lehetőség nyílik vacsorázás közben is megcsodálni ezt a különleges teret.  A tér a Palazzo Pubblico fele lejt, vörös téglával van borítva, és szinte minden napszakban turisták heverésznek rajta. Ezt mi is kipróbáltunk, innen megfigyelhettük a csodás látványt. Középen egy négyzet alakú kút található, a Fonte Gaia.  A sok látványtól én is elfáradtam, így helyet foglaltam a téren a sok turistával együtt. 

 

     

 

A Dóm engem elvarázsolt. Gyönyörű gót katedrális csak a kereszthajója lett volna az eredetileg tervezett óriási templomnak, ha ki nem tör a pestisjárvány. Az épületet 1136-ban kezdték el építeni és nem sokkal az 1348-as pestisjárvány után fejezték be. Tudni kell, hogy a pestisben a város lakosságának egyharmada meghalt. Az építéséhez sok egyszerű sienai polgár is hozzájárult azzal, hogy a városon kívül található bányából felhozták a nagy fehér és fekete tömböket. Aztán 1339-ben úgy döntöttek, hogy egy új, nagyobb gerincet építenek hozzá, amivel az eredeti főhajó lett volna az új templom kereszthajója, így ez vált volna a legnagyobb valaha épített keresztény templommá. ( hosszúsága 50 méter, szélessége 30 méter ). Sajnos azonban a pestis miatt abba kellett hagyni az építést, és így a félkészen maradt épületszárny ma a városi múzeum székhelye lett.

 

    

 

Mivel közeledett az ebédidő így mit is ehetnénk Olaszországban mint pizzát. Margarita pizzát ettünk 2,5 euróért/ szelet, ami később kiderült két utcával arrébb 1 Euróért is megvehettük volna. Jó tanács nem érdemes a fenti két nevezetesség közelében étkezni, mivel köztudott, hogy minden drágább. Délutáni hazaérkezésünkkor Vera néni közölte, hogy van egy ingyenes idegenvezetővel ellátott városlátogatási lehetőségünk Siénában. Ez teljesen ingyenes este 20:00 órakor kezdődik és 2 órát tart. Siénát csodálhatjuk meg esti fényeiben. Ezt következő este vehetjük igénybe.

 

 

Harmadik napunk: reggel futással kezdjük férjecskémmel a napot. Még harmatos a reggel, így a meleg nem zavar mozgás közben. Csodálatos érzés kocogás közben nézni a távoli zöld  dombokat, melyek tetején egy, egy ház áll büszkén körbevett toscanai fenyőkkel. Jó, hogy itt lehetek, és mindezt megélhetem.

 

  

 

Egy öreg néni kijött a háza elé és csodálkozva néz bennünket. Én meg büszkén ráköszönök: Bongiorno, és örömömre visszaköszönt. Reggelizés után felfedezük a közeli falut Casole D’Elsa. Tipikus Toscán kis falu, szűk utcákkal, remek fagyival, kedves helyi lakosokkal. Nekem nagyon tetszik. Éppen piacnap van. A helybéliek vásárolnak, én meg nézelődöm. Zöldséget, gyümölcsöt, sonkát (prosciuto), sajtot és sok egyéb élelmiszert árulnak. Itt felfedeztem egy érdekes zöldséget a padlizsánhoz hasonlított, de nagyobb volt és kerek a formája és nagysága sárgadinnyéhez hasonlít. Az olaszoknak van humoruk az egyik kis utcába az alábbi szoborra bukkantunk kis családommal, elő is kaptuk a fényképezőgépet. Mivel elragadó ez a kis helység, ezért úgy döntünk ide még vissza kell jönni.

 

   

 

 

 

Következő városlátogatásunk helye San Gimignano. Ehhez a kisvároshoz kanyargós út vezet. Hogy ne keljen parkolásért fizetni a város előtt megállunk és begyalogoltunk, jó kis séta volt. Meglehetősen sok autós ezt a megoldást választja. Séta közben csodáljuk a toscanai tájat. A város nevét Attila hunjaitól megvédő Gimignano püspökről kapta. Meglehetősen sok torony van a városba összesen 13, régen 70 toronnyal büszkélkedett a város, és ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére szolgáltak. Érdekes a bejáratuk, mely olyan magasan van, hogy ne tudjanak könnyen bemenni rajta a nemkívánatos személyek. 

 

   

 

Este következett a Siénás idegenvezetés. Remek kis idegenvezetés volt. Ez angolul, olaszul és franciául zajlott. Kb 30-an gyűltünk össze, és két idegenvezető volt. A mi csoportunknak angolul és olaszul beszélt az idegenvezető. A Piazza del Campónál volt a találkozó és este 20:00 órakor. Így neki indultunk a siénai városlátogatásához immár esti fényeiben. Az idegenvezető nagyon lelkes volt, ezért sok hasznos dologról értesültem. Európa legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította. Belvárosát az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította. Piazza del Campo és a Dóm a két nagy nevezetessége Sienának. A Piazzán szervezik meg minden évben a Páliót.

 

   

 

Hogy érthető legyen, mi mindent is jelent a Pálió, a középkorba kell visszamenni. A pálió szó jelentése: festett, vagy hímzett bársony-, illetve selyemkendő, amelyet a középkorban a lovagi torna győztese nyert el. Ezért a szó átvette a "verseny" jelentést, ami a magyar nyelvben is jelen van a "pálya" szóban. Magyarul eredetileg "pályadíj"-ként értették, ebből maradt meg a "pálya" "verseny" értelemben, majd jelentéstartalma bővült a "pálya helyé"-re is. Sienában a Pálió az a többnyire festett selyemzászló, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. A Pálió jelenti ugyanakkor azt a versenyt is, amelyet kétszer egy évben: július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából futnak, mindig a Madonna tiszteletére, ekkor kapja meg a győztes városnegyed a Pálió-t. Az eddigi jelentéseken túl azonban a Pálió a sienaiak élete, a Város törvénye, amelynek szellemében élik az év 365 napját. Mivel ez a idegenvezetés egy héttel a Pálió előtt volt, így a Piazza del Campón elkezdődtek a készületek. A második nagy nevezetessége Sienának a Dóm (Doumo). A szenzációs katedrálist a milánói közelíti meg. Gótikus és román faragványokkal, oszlopokkal és bonyolult díszítőelemekkel főként a pisai Giovanni Pisánó műve. 

 

 

 

Mivel előző nap túlvállaltuk magunkat, így a következő napokban csak egy helységet tervezünk megnézni. Ma Volterában megyünk. Ehhez a kis helységhez jókora kacskaringós út vezet, de nagyon is megéri meglátogatni. Besorolom a kedvenc helyeim közé. A táj eddig is elkápráztatott, de a Volterához vezető táj lenyűgöző. A város a dombtetőre épült, és várfallal van körülvéve, amelyről 360 fokban csodálhatjuk a kilátást. A városfalon kívül esik a római kori színház romja. Ez az ország egyik legjobb állapotban megmaradt ilyen korú színháza, melynek nagy részét újraállították, pl az 5 méter magas korinthoszi oszlopai is épségben maradtak. Imádom a piacokat, és Volterában szerencsémre pont piacra találtam. Sajtokat, olivát, füge lekvárt, mézet, borokat árulnak. A sajtból lehet kóstolni, naná, hogy megkóstolom.

 

  

 

A fenti sajt árus tipikus olasz fickó. Folyton beszél gyorsan, hangosan ahogy az olasz emberhez illik, és kóstoltatja sajtját. Az, hogy mit mond, rejtély marad hiszen annyira még nem megy az olasz. 

 

Sétánk során egy ingatlanközvetítőt látok, meg is kérdem férjecskémet nem e vesz nekem egy házat itt Toscánában?

- De igen szívem melyiket szeretnéd? – jött a válasz :)  

 

 

Egy kis teret találtunk, innen kellemes barokk zene szól egy helybéli utca zenész játszik. Leülünk a templom lépcsőjére és a többi turistával együtt hallgatjuk. A környezett nagyon passzol az adott zenéhez (lásd az alábbi képet).  Talán kevesen tudják, hogy az Új hold című könyv megfilmesített egy része itt játszódott Volterába ezen a téren. Csodás kis hely Voltera, ezért tutti, hogy visszajövök.

 

  

 

Következő nap ebéd és szieszta után Cortonába vesszük az irányt. Hogy milyen Cortona? Csodás. Egyik nagy álmom teljesült. Frances Mayes – Napsütötte Toscana című könyvét olvasva szerettem bele Toscanába, és az írónő Cortona mellett lakik.Titokban az utazó hátizsákba becsempésztem az írónő egyik könyvét, reménykedve, hogy találkozok vele Cortonában, és talán egy autogramot is kapok tőle. Cortona nem nagy helység:

 

  

 

Mint minden toszkanai helység ez is a domb tetejére épült, így az autót letesszük egy ingyenes parkolóba, és fel kellene gyalogolni a domb tetejére, ha nem lenne mozgólépcső.

 

Szuper, hogy most saját szememmel láthatom mindazt, amit eddig csak olvastam Frances Mayes könyvében. Az alábbi látvány tárul elém mikor Cortona várfalához támaszkodva lenézek a völgybe:

 

 

 

A kis városba rajtunk kívül vannak turisták szép számban, de nem zavaró.Sétálunk a kis utcákon, és nézzük a kirakatokat és a régi épületeket. Piazza Republicán készültek az alábbi képek:

Jellegzetes cortonai képek:

 

    

 

Családommal egy jó kis tratoriaban ebédelünk. Én pesztós spagettit kérek a férjem tortellinit, a fiam meg a pizza mellett dönt. A vendéglőben telt ház van, rendelés után kis időre kapunk egy kancsó vizet - ámbár kancsó helyet a fiam azt mondta inkább vázára hasonlít.Az ételek ízletesek. Na de jöhet a várva várt kapucsinó - vagy kapucsuni ahogy az olasz mondja.  

A Sinoreli téren helyet foglalunk és rendelünk. Én előveszem Frances Mayes könyvét és a könyv borítóján megnézem, az írónő fényképét, remélve, hogy itt a téren, a törzshelyén ráismerek az írónőre. De sajnos nem, csalódva megállapítom, hogy ez a találka most nem jön össze.

A könyv elejére lapozok és ismét elolvasom azt a részt amelyben Frances leírását találom a Sinoreli térről. Kellemes bizsergés fút keresztül a testemen.Örülök, hogy most itt lehetek és mindezt saját szememmel is láthatom. Lenyűgözőek a szűk kis utcák. Isteni fagyit eszem, én nem vagyok egy nagy fagylaltevő, de az Olaszországi fagyik nagyon finomak. Azon túl hogy főzött fagylaltok, amennyiben gyümölcsöst kérek sok egész darab gyümölcsöt is találok benne. Már a látványi, ahogy kenik a fagyit már az lenyűgöző.