Érdemes visszatérni!

Itália Toszkána tartományát méltán emlegetik az ország kincses ládájaként. Hiszen viszonylag kis helyen ennyi természeti és épített látnivalóval csak kevés helyen találkozhatunk.
Nem csoda, hogy bár az egy-két hetes toszkánai pihenés elõtt azt hiszi a naiv turista, hogy majd letudja a kötelezõket, aztán mégis azt érzi, rengeteg dolgot kihagyott. A hazaérkezést követõen pedig ezt az érzést a mielõbbi visszatérés vágya egészíti ki. Ha arra kényszerülünk, hogy egy hétbe a legfontosabb kulturális látnivalók sora és a pihenés is beleférjen, alaposan meg kell tervezni a programokat és ajánlott körültekintõen választani szállást. Amennyiben fõ cél Pisa, Frienze és Siena megkóstolása, szerencsés a három város által bezárt háromszögben megszállni. Persze, a városokban, vagy azokhoz közel is széles a kínálat, sõt, a tengerpart sem utolsó ötlet, de ezen esetekben nem csak a távolsággal, hanem a magasabb árral is számolni kell. Egyébként a vidék elérhető itthonról tíz órányi autózással, még szombaton is.

A szállások kínálata széles. A szállodáktól a Toszkánára leginkább jellemzõ, több száz éves, de gyönyörûen rendbetett, vagy új, de a régire hajazó, medencés kő farmházakon át a kempingekig. Aztán ha magunkhoz tértünk a pineákkal, ciprusokkal szegélyezett utak, a napraforgótáblákkal borított csodás lankák, a hegytetőkön csücsülő kisvárosok láttán, letáborozhatunk, hogy eldöntsük, hol is kezdjük. Feltétlenül látni a kell a három fenti várost. Firenzébe akár vasárnap is mehetünk, sőt, akkor az ottaniak úgyis inkább strandra mennek. Az üzletek egy része zárva tart, viszont ingyen lehet parkolni akár a belvárosban is. Attól nem kell félni, hogy éhen maradunk, rengeteg kávézó, kisebb-nagyobb étterem várja a vendégeket és ajándékot is vehetünk. Firenzében, a reneszánsz fõvárosában a dóm az elsődleges célpont az ő Brunelleschi-kupolájával, harangtornyával és a keresztelõ kápolnával. A két elõbbi a panoráma érdekében megmászható, a kupola belül is, hogy láthassuk Vasari Utolsó ítéletét.  A közelben ott van a Piazza della Signoria, a Dávid szobor másolattal és más remek alkotásokkal, köztük a szabin nõk elrablását ábrázolóval. Az eredeti Dávidot az Accademia galériában láthatjuk, több órás sorban állás után. Ha mindenképpen ragaszkodunk hozzá, érdemes elõre jegyet rendelni az interneten. Akárcsak az Uffizi galériába, ahol többek közt Botticelli Vénuszát és Tavaszát láthatjuk. A Mediciek városára gyönyörû kilátás tárul elénk - és a Dávid szobor újabb másolata vár -, ha átmegyünk az aranymûvesek 1345-ben épült érdekes hídján, a Ponte Vecchion és felsétálunk a Michelangelo térre.

Aztán menjünk el Pisába, ahol a Csodák terén a dóm is gyönyörû. A toronyba feljutni vágyóknak akár órákat kell várni nyáron, ha csak nem érnek oda a reggeli nyitásra. Ha fél nappal késõbbre kapunk csak idõpontot a feljutásra, addig érdemes lemenni a tengerpartra. Pisa mellett méltatlanul elhanyagolják a turisták a közeli Luccát, pedig az egy napos kirándulásba bõven belefér. A széles téglafallal körülvett óvárosban gyönyörű a San Martino katedrális és a San Michele templom.  Utóbbitól tovább haladva találjuk a római kori amfiteátrum helyére épült ovális, házakkal körbezárt hangulatos teret, a Piazza del Mercatot. Érdekes a tornyán tölgyfákat nevelõ középkori ház, a Torre dei Guinigi és azt se árt tudni, hogy Puccini szülőháza ma múzeum.

Siena ugyancsak megér egy napot, a befejezetlen, fekete-fehér márvány oszlopokon álló dómot látni kell. Aztán érdemes ücsörögni egy jó pizza mellett a legyezõ alakú, palotákkal körülvett, lejtõs téren, a Piazza del Campon. Itt rendezik évente kétszer a látványos lóversenyt, a Paliót.

San Gimignano a tornyok városa pedig már messzirõl hívogatja a turistát, magasan ülõ sziluettje alig változott a középkor óta, igaz, a 76 toronyból 14 maradt mára. Jólesik pihenni kicsit a fõterén, akár a 12. századi kút lépcsõjén, ahogy azt az olaszok teszik. Itt is megmászhatunk egy tornyot, a Torre Grossát, de a Collegiata dóm is szép látványt kínál.

Vinci település, Leonardo szülõfaluja érdekes múzeumot tart fenn, a közeli apró falu, Lajatico pedig a neves tenorista, Andrea Bocelli szülõhelye. Nyaranta a szabadtéri színpadon ad koncertet neves pályatársaival. Egy másik pici település, a középkori, épen maradt fallal és 14 toronnyal körülvett, csupán egyetlen templomot és pár házat őrző Monteriggioni igazi drágakõ. Érthetetlen, hogy Dante miért hasonlította a pokol legmélyebb bugyrához.

Cortona pedig Toszkána egyik legrégebbi városa, jól ismerhetjük már Frances Mayes köteteibõl. A hegytetőn trónoló városka két főtérrel is büszkélkedik. Valamint az egyik apró utca gerendákkal alátámasztott középkori házai Olaszország legrégebbi épületei közé tartoznak. Megkapó a hegyoldalban a Santa Maria Nuova templom. Ahogy sok más városban, itt is érdekes etruszk maradványokat láthatunk a múzeumban. Toszkánában sokan választják a tengerparti pihenést. A homokos fövennyel szemben a kis sziget, Elba változatos sziklás partokat ígér, naponta több hajóval is átmehetünk.

A gyönyörû vidéken érdemes még benézni sok más mellett az arezzói vásárba, elcsábulni a szép kerámiák láttán, sétálni, borozni Montepulcianoban, vagy megmártózni a meleg hőforrások egyikében. Szépen rendben tartott műemlékekkel, művészeti alkotásokkal találkozhatunk, fantasztikus sonkát, bivaly mozarellát ehetünk, nem beszélve a fagylaltokról, limoncellóról, tésztákról. Páratlan a vaddisznó szalámi, az olíva olaj választék és persze a Chianti vidék borkínálata. Érdemes leülni a városkák fõterein egy italra, pár falatra, hogy addig is gyönyörködjünk a látnivalókban. A kisebb panziókban sok helyütt maguk a háziak fõznek, étlap helyett napi kínálattal rukkolnak elő, ezzel is elrabolva a szívünket, hogy aztán mielõbb újra visszatérjünk Toszkánába.

A cikk eredeti vagyis az újságban megjelent végleges változat, de több képpel egészítettük ki, mert ide befért. Aki szeretné Zsuzsa személyes jellegű élményeit is elolvasni a szállással, koncerttel és az olasz életérzéssel kapcsolatban az megteheti - itt az élmények részen ez alatt a cikk alatt. Köszönettel

Fotó: Tóth B. Zsuzsa