Így 13 év távlatából furának tűnik hogy több olyan part van ahol már jártam és nem tértem vissza valamiért most pedig újraértékelem őket - csak hogy értsétek egy pár példa: a hozzánk legközelebbi Cecinat  nem szerettem mert keskeny, zsúfolt, nem homokos- most meg kavicsos strandján a kisfiam órákig eljátszott barátaival pont azért mert 'kavicsozott' és volt pár szikla amit meg lehetett mászni (egy méteres darabok).  Aztán ott a Baratti öböl ahol nyáron még egy törölközőt is nehéz leteríteni de a sekély vízben lévő sziklák körül halakat is látni. A strandok nevére klikkelve megnyílnak a fényképek, de egyben megtalálod őket a jobb oldali KÉPEK menübenn is a TENGER képekben menüben. Mivel mi Lajaticoban lakunk mindent innen nézve írtam le.

Haladjunk időrendi sorrendben: A 90es évek végén buszos kiránduláson voltunk Toszkánában és Pisa Mare-központjában állt meg a busz, talán mert nem tudták hogy Pisa közelében ez az egyetlen olyan part ahol nagy sziklák-kövek és betondarabok védik a partot, tehát nem lehet lejutni a vízhez  Illetve a védett részen egy kis homokos sáv is van, de ez alig pár embernek elég és a víz sem igazán szép. Idén vagyis 2013ban megint lementem mert elkészült az új kikötő ami a város északi részén van és nagyon szép gondozott gyeppel, parkolási lehetőséggel és elegáns jachtokkal.

Aztán az első években (2001ben) a férjem a Livorno északi részén lévő Tirréniába vitt napozni, ami közvetlenül Livorno felett van: homokos a part viszont a víz nem igazán szép és elég koszos a környezet is mert persze mi a szabad strandra mentünk, amiből egy van csak a déli részen közvetlenül a kemping mellett. Ez egy csendes üdülőhely nyaralókkal és van egy pineafa-sáv is a víz előtt, van tehát árnyékos rész de pont ezért az útról nem látni el a vízig. Lehet viszont itt parkolni a parti úton vagy a kis utcákban is, végig fizetős strandok vannak benti árnyákos parkolóval, étteremmel. A városka központjában van egy nagyobb vidámpark féleség is 2012ben egy vizipark is épült ( nem olcsó ). 2013ban lett készen a biciklis út is ami szinte végig vezet a déli részen az út mellett vagyis a tengerrel párhuzamosan. Itt van az Üdülőfalu No2 szállás.

Livorno ugyan tengerparton van de csak egy nagy kikötőváros, szinte nincs is strandja, szép a sétány, isteni halas étermek vannak itt és nagy óceánjárókat is lehet látni a kikötőben, meg tengeri akadémia is van. A városban van egy amerikai piac is hiszen közel van az amerikai bázis de a belvárosban nekem olyan hangulatom van mindig mindtah Nápolyban lennék. Innen dél felé haladva a sziklás parti úton több helyen lehet látni parkoló autókat mert itt le lehet ereszkedni a sziklákon a kis öblökbe. Aki a sziklás partot kedveli az kipróbálhatja ezeket is, egészen Castiglioncelloig ilyen a part.  Többször voltam itt, egy félszigetre épült városka ahol mindenféle part van:  a déli részen van egy kis kikötő sziklás stranddal de mögötte a nagy park ( via della Pineta 20 körül) és a parkoló ideális kiindulópont. A parkban van minigolf és egy nagy bekerített játszótér, nyáron kirakodóvásár szinte minden nap és este könyvekkel, ruhákkal, ékszerekkel és a nyalókás sem hiányozhat. A középső részen sziklás a part amire csináltak egy betonösvényt és végig lehet rajta sétálni (lungomare Alberto Sordi végén). Az északi részen van egy öböl ami homokos part fizető strandokkal, fent kell megállni és leereszkedni a lépcsők egyikén, a vízben nagy lapos sziklák is vannak (lungomare del Quercetano alatt). Castiglioncello szinte egybe épület Rosignano-val, aminek partja homokos, főleg fizető strandokkal (via del Popolo végén, via O Chiesa végén, via Gigli) , de van egy szuper új jacht kikötője is (viale Trieste végén). 

Aztán mikor már Lajaticoban laktunk a srácok levittek minket a spiaggia bianca-ra, ahova minden fiatal jár és engem teljesen elvarázsolt, a gyárkémények ellenére amiket mögötte látni (alig). Ez Vada és Rosignano Solvay között van, vagyis Cecinától északra pár kilométerre. Szinte hihetetlen, fehér finom-homokos parton süttetük magunkat vasárnap délután az olasz fiatalsággal: ez végig szabad strand bár az egyik lejárónál van egy pár faépület, kávézó, tappancsos wc és zuhanyzó ( 50 centessel működik). Aki akar az bérelhet napernyőt, napágyat de magának kell kivinni, leszúrni és visszavinni is- kaucionak ott kell hagyni egy igazolványt, személyit. Itt homokdünék vannak, a szörfösök használják ki a mindig lengedező szelet és vizisikola is van meg nyáron banánozás. Több nagy fizetős parkoló van a déli végén (Via Aurelia 235- vagy pontosabban via Polveroni sarok), innen 300métert kell gyalogolni a partig, félig ugyan ányékban. A középső lejárónál van a dogy-beach ( via Aurelia 239) ahova négylábú kedvenceinket is lehet vinni. Azóta is visszajárok ide, de még az erős faktoros krémekkel sem szabad egy egész napot napozni, mert a fehér homokról tükröződő nap jobban éget és a szél miatt nem érezhető csak este látszik igazán a hatása. Itt van a közelben Eleonora apartmanháza.

Egyszer lementünk egy hétvégére egy ismerősünkhöz Donoraticoba, ami valójában Castagnetto Carducci tengerparti része vagyis Cecina alatti részen van és szinte csak olaszok járnak, ide. Van több nagy camping és az egész egy pineardőben van, a házak is, az utcák labirintus szerűen futnak össze vissza.  Itt van a Cavallino Matto, ami egy igazi nagy vidámpark, a fák alatti hűvösben, amiről a gyerekekkel részben írtam bővebben. Míg a központban a házak mögötti part homokos, van fizetős és szabad strand is (Via del Forte végén), addig az északi részen az új nyaralók sorai és egy kemping mögött szürkés-aprókavicsos a part, de bökős, nem simák mint Cecinában (via Amerigo Vespucci és via Marco Polo sarok).

Cecinába először idő szűkében mentünk le, hiszen Lajaticohoz ez a legközelebbi tengerpart (40perc). Nem sokat tértünk ide vissza mert a part nagyon keskeny sáv a házak alatt, az apró kavicsos parton a vízben lapos sziklák is vannak. A legrosszabb hogy szinte csak fizető strandok vannak ahol egyébként nem lehet bérelni napernyőt és ágyat, mert a nyaralóval rendelkező olaszok bérlik a helyeiket egész szezonra. Aztán tavaly tértünk ide vissza és a Stella hotel alatti szabad strandon voltunk ( viale della  Vittoria 159), a kisfiam imádta a sziklákat amiket megmászott és a kavicsokkal is órákig eljátszott. A tengerparti sétány vagyis a viale Vittoria déli végén ahol az őt bekanyarodik a partról a házak közé van egy nagyobb parkoló és be lehet menni a pinetába gyalogosan vagy biciklivel, aki erre megy tovább déli irányban majd kimegy a partra az szabad strandot talál végig ami kicsit vadregényesebb és nehezebben megközelíthető. Itt van a közelben a Cecina Residence.

Amikor a kisfiam még kicsi volt San Vincenzoban béreltem egy kis lakást egy hétre, ez Cecinától és Donoraticotól is délebbre van. Ez lesz az igazi tengeri vakáció gondoltam, és valóban minden adottsága megvan ehhez. A város egy nagy üdülőváros, este a sétányon a boltok éjfélig nyitva vannak, a part mellett van egy antik stílusú lovas köthinta is. A part homokos, elég keskeny a házak alatt, főleg fizetős strandokkal, de a város déli részén kezdődő pineaerdő melletti part szabad és nagyon szép, csak gyalogolni kell egy kicsit az úttól. Itt vannak a San Vincenzo No1 és a No2 szállás a parton.

Aztán 2008ban felfedeztem ami a gyerekeseknek is a legjobb lehet: Follonicát, ahol a víz mindig meleg és tiszta és nagyon sekély, nem hullámzik és parkolni is viszonylag könnyű a város északi részen. A strandok nem is olyan drágák mint Viareggioban, van sok játszótér árnyékban, fagyizók, este szaabdtéri programok. A fő gond hogy Lajaticotól 100kmre van, bár egy óra 10 perc volt az átlag menetidőm.

Aztán mivel a munkám miatt lecsökkent a szabad napjaim (óráim) száma áttértem az elegáns Versilia partjaira, a pálmafás-korzós Viareggio és Lido di Camaiore ra ami ugyan 80km tőlünk de minden kényelmet megkaphattam. Nagy a nyüzsi tengeri étermektől a sok butikig, kisvonat gyerekeknek, bicikliút és parkolni sem könnyű -de a strandok minden szolgáltatást megadnak:  játszótér, zuhany, öltözőkabin, büfé vagy étterem, esetleg medence, internet, konditerem.... csak drágák. A homokos part folytatódik északi irányban egészen vagyis Marina di Pietrasanta vagy Forte dei Marmi városában us, ami már nem annyira strandokról hanem a rengeteg márkás butikról híres ezért is járnak ide a milánói felsőbb körökből meg rengeteg orosz. A végén Marina di Massával  zárul a sor de itt a víz már sokkal rosszabb, a sok áramlat miatt felkavarodik.

A 2009es évben mentem le először a Pisa Nord kijáratnál lévő Marina di Vecchiano strandjára mert közel van a Massaciuccoli apartmanházhoz, ki kellett próbálnom hova mehetnek majd a vendégek. A főútról kb 15m-t kell még megtenni, félúton van egy nagy parkoló ahonnan zsúfolt vasárnapokon buszokkal viszik le a strandolni vágyókat a partra ha a lenti parkolók megtelnek. Átérve a pinétán egy paradicsomi látvány fogadott, a parton van 3-4 fizetős strand a többi mind szabad, de mindenhol homokos sekély vizes a part , dupla olyan széles mint Viareggioban és a háttérben látszódó hegyek egészen  közelinek tűnnek. A parkolás fizetős, kb 8euro/nap, a fürdőkben 4-6 euro árnyékos helyen és a napágy napernyő 15 euronál kezdődik. A két fizertős strand neve Bagno Mare e Dune és Dunadonda.

Aztán 2010es évben újabb felfedezés: Viareggio kikötőjétől délre folytatódik a homokos strand, itt már nincsenek házak, csak sok fizetős strand meg étterem (viale Europa vége, az AlAmbra fürdő az 51es számnál van). Ezt úgy hívják hogy porticioli, olcsóbb mint a viareggioi sétány rész, 25euroért nemcsak napernyőt és két napágyat hanem árnyékos helyet is kaptam az autónak egész napra, és van ahol animácio, beachvolley, játszótér, étterem és medence is van vizi tornával (acquagym), külön fizettség ellenében persze. Az utca végén kezdődik a pineaerdő felé egy hosszú ösvény ( via Ginestre) ami a fák és bokrok között vezet és jobbra több helyen ki lehet róla menni  a partra a homokdünék között: ez végig szabad strand de az autót le kell tenni a parkolóban előtte, amik fizetősek vagy a hátsó úton ( via dei Tigli) de innen sokat kell gyalogolni ( via dei Comparini-n). Aki hajlandó végigsétálni a parton az kb 2 km múlva beér a Torre del Lago városka tengerparti részébe.

Na és akkor nézzük a Baratti öblött, ahol pár éve egy őszi napon voltam és nagyon tetszett de valahogy mégis csak 2011ben sikerült meghódítani: Henrikék a nyaralásuk utolsó vagyis 9. hetében voltak nálam és mivel szinte mindent láttak már rám bízták magukat, így került sor a Populonia-Baratti és a Cinqueterre kirándulásokra, melyekről a kirándulásterveknél olvashattok itt.  Tehát pár szóban: homokos néha apró kavicsos, bent a vízben lapos sziklákkal, ahol kis halacskák láthatóak de ha hullámzik  nem lehet bemenni viszont vannak szörfösök és a populoniai kilátás fentről meg az etruszk romok és sírok miatt is érdemes elmenni. Itt van az Üdülőfalu No1 szállás.

Az összes strandos cikket itt találod összegyújtve klikk ide.