Megmondom őszintén, hogy nekem csalódás volt, talán többet vártam a képek alapján, vagy mert a környező földeken sem napraforgó, sem zöl gyep nem volt, csak éppen felszántott barnás földrögök. Tudom, hogy akik valamelyik nyári szavadtéri koncerten jártak itt el voltak ájulva tőle - tehát jövőre megpróbálok én is elmenni az egyik ilyen estére.

Tehát GPS segített minket, így relative hamar odaértünk, de nem volt útközben egyetlen étterem sem nyitva. Végül megálltunk egy utcaszéli bárnál, ahol helyi szalámikat és sajtokat hírdettek. Nagyon finom dolgokat hoztak, volt vaddisznó szalámi is, meg sonkák, 3-4 féle sajt, toszkán kenyér, bor és víz, majdnem mint a középkorban. Tele volt mindkét helység, több társaság is úton volt ezen a tájon és nem bántuk meg mi sem. Volt akinek kutyája is volt, ami az asztal alatt feküdt, egy másik csaádban mindenki csupa sár volt, biztosan erdőt jártak délelött. A faasztalokra csak egy sima sárga papirt tettek mindenki elé, de minden tiszta és finom volt. A hidegtálért, salátáért és borért, édességgel együtt 10 eurot kértek fejenként, ami teljesen rendben is van szerintem. A tulajdonos és felesége végül egyedül maradt velünk és így hamar megindult  a nyelvük, a tartuffo-t kereső kutyájuk pedig búcsuzáskor már oda mert jönni hozzánk.

Azért nézzük a részleteket, mikor odaértünk a nagy parkoló teljesen üres volt, de elgondolkoztató hogy nyáron mennyien lehetnek itt. Mi egyészen az apátsággal szemben lévő kis parkolóban hagytuk a kocsinkat, ahol egy kis bár-kávézó és étterem is működik leginkább nyáron. Aztán a ciprusok között megközelítettük a híres romokat. Az oldalsó teremben nagyon jó rajzok voltak pl San Gimignanoról, hogy pl.hogyan nézhetett ki a középkor elején, aztán a fellendülése után, mikor minden családnak tornya volt. Aztán egy egyszerű lakóépületből hogyan lesz az évek folyamán vár és hasonlók mindezt egy épen maradt oldalsó szárnyban nagyon szép keresztboltozat alatt. Kint volt egy régi kút is, ami teljesen tele volt, alig esett le a kavics már csobbant is.

Aztán beléptünk a falak közé, és nekem tetszett a nyitott boltozat. Most a teljes történetet itt nem részletezem, majd a Siena, Volterra résznél a bal oldali menüben megtalálhatjátok. A földbe süllyesztett lámpákat bekapcsolva este biztosan fantasztkius hangulat lehet itt, főleg egy meleg nyári estén.

Aztán a gyalogúton felsétáltunk Montesiepi-hez, hogy megnézzük a kardot, amit az a lovag sokszáz évvel ezelőtt a kősziklába döfött és azóta ott van. Nekem nagyon tetszett a teljesen köralakú kis kápolna, a plafon és az oldalsó kis helység is az ereklyeként megörzött kezekkel és falfreskókkal. Innen aztán a ciprusokkal szegélyezett aszfaltos úton jöttünk le a tájban gyönyörködve. Nekem jobban tetszik a mi környékünk dombos, lankás tája, annak ellenére, hogy főleg nyáron eléggé kiszárad. Itt San Galgano felé rengeteg erdő van, melyek szép őszi színben pompáztak, főleg pirosban, de valahogy nem érzékéli az ember a domborulatokat az egybefolyó pirosság miatt. A háttérben lévő hegyek viszont nagyon tetszenek, mert valahogy keretet adnak az egésznek.

Mi a tanulság tehát, hogy ne várjunk csodát, megérte elmenni, hiszen minnél több helyre jut el az ember annál jobban megismeri a világnak ezt a szegletét is. Mindenestre mostanában nem térek vissza errefelé, inkább Montalcinoba megyek -dec.5én