itt is szokott esni a hó
Az autópályák lezárva, sokan órák óta várnak kocsijukban, senki nem mer nekiindulni. Tény, hogy az iskolák ilyenkor zárva vannak csakúgy, mint a legtöbb munkahely és az utcákon csapatokban vonulnak az emberek, VIDEOKAMERAVAL a kezükben. Egy kis család hánykolódásai a milánoi reptéren, mert egyszerüen törölték a gépünket . Hasznos tanácsok a túléléshez!
A falu öregjei szerint 20 éve nem esett ennyi hó, mások az 1947es télre emlékeznek. Tavaly is ez volt
A gyerekeknek nincsen szánkója, mert ugye soha nem havazik, sőt legtöbbjének csak egy bakancs vagy sportcipő van a lábán, mert ugye hótaposójuk sincsen. Tegnap volt igazán nagy havazás, mert reggel 6tól délig esett egyfolytában, de nem volt hideg, csak 4 °C körül. Ma olvad, de nem kizárt a havazás ma sem, és szombatra tutira újra esni fog. Hát ez Toszkána, illetve Volterra és környéke manapság....
A fura csak az, hogy nincs is nagy hó, csak pár centi, de itt senkinek nincsen téli gumija, és nincsenek hozzászokva a jéghez sem. Ezért elég egy keresztbefordult auto, leáll minden. Az emberek nagy részét teljesen hatalmába keríti a havazás élménye, az iskolában azonnal felhívnak minden szülőt, hogy ha lehet azonnal jöjjön a gyerekért mert mi lesz ha a hó miatt nem lehet majd közlekedni. A kis boltok lehúzzák a rolót, a bank bezár csak a kis kávézó van tele melegedő emberekkel akik iszonyú hangzavarban próbálják túl kiabálni a többieket havas élményeikkel. A közeli földek tulajdonosai a polgármester hívása nélkül is azonnal traktorra ül és bejön a faluba hogy letakarítsa az utakat, bár szerintem elég lenne egy pár óráz várni, elolvadna magától is. Aztán délután kihalnak az utcák, és másnap reggel mindenki bizonytalan hogy most akkor kinyit-e az iskola, ovoda és a boltok, menni kell-e dolgozniuk hiszen csak az erdőben látszik a hó.
Tavaly is volt ilyen havazás, január végén. Akkor a szállodában voltam , és alig maradt meg egy pici hóa füvön Firenzében. Kollégánk felesége viszont telefonált dél körül, hogy késni fog az ebédről, mert áll a forgalom 20 kmre Firenzétől. Este 9re ért haza! Persze én is nekiindultam, majd visszafordultam és ott aludtam a szállodában -még jó, hogy nem egy fagyizóban dolgozom : )). Ezen a napon sok autos végül otthagyta az autoját és a közeli Empoli sportcsarnokában rendeztek be nekik ideiglenes szállást. Másnap du.4kor indult be újra a forgalom a Livornoi uton, de a Firenze- Bologna mindig hasonlóan leblokkol, mert nincsen alternativ útvonal a hegyek miatt.
egy repüléses storya havazással kapcsolatban:
Sajnos mi nem tudjuk élvezni az ugynevezett fapados járatokat, mert Róma és Milano is messze van, ahova pici gyerekkel kényelmetlen eljutni, és autóval vagy vonattal odautazva viszont elmegy a másik fél nap. A havas Ausztriát már megjártuk egyszer, de akkor csak ketten voltunk -most egy picivel nem mertünk nekivágni, tehát marad az Alitalia. Pisából Milanóban átszállva jutunk el Budapestre, minden rendben, semmi késés, sőt 20 perccel korábban értünk oda.
Aztán eltelt a karácsony, esett is a hó végre az utolsó napokban, amitől igazi téli hangulata lett az embernek. Tudtuk, hogy Milanóban is leállt a város a hó miatt, késtek a gépek 28án.
Aztán 29én mi is utra keltünk: csak 1 ora után, majd másfél órás késéssel indultunk, mert Milanoból a gép késve érkezett Ferihegyre. Ott azonban hidegzuhanyként ért minket, hogy a Pisába induló gépet egyszerüen törölték! Bár a hóra hivatkoztak, barátaink - akik jöttek volna értünk - szerint napsütéses idő volt. Sebaj, van gyerek-váró, ahogy a weboldalon irják: játékok, pelenkázó és felszerelt konyha tejporal, gyerekételekkel stb. Nem, csak egy sötét helységről van szó, ahol a fal mellett bőrfotelek állnak, igaz van 2 pici asztal pár legokockával. Közben a böröndöket probáltuk utolérni, de több óra után kiderült, hogy csak 3 jött meg az 5ből, persze a gyerek cuccai vesztek el. Senki nem segitett, csak a check-inhez küldtek, ahol kiderült, hogy a legközelebb este 8.30kor van gép, ha addig megnyitják Pisát. Valaki rebesgeti, hogy most ment el a firenzei gép, amin mi is rajta kellett volna hogy legyünk - de senki sem szólt ( a hiányzó böröndök is azzal mentek el). Vettem uj cumisüveget, a kávézoban meleg tejet is, magunknak szendvicset - mert ugye nekik kellett volna biztosítani az ételt, de a jegyet csak a gép indulása elött egy órával adják oda. Ezt állitolag bárhol beválthatjuk, de csak fél óra után sikerül olyat találni, aki elfogadja és kapunk érte ennivalót, amit nem tudunk megenni, mert már menni kell - van fogalmatok arról milyen nagy a milanoi reptér? 4 szintes, de iszonyu hosszu, ráadásul kiderül, hogy a check in-nál elfelejtették átvenni a böröndöket, igy kiizzadva, éhesen ülünk végül fel a gépre. Mire Pisába érünk már 10 ora van, de még be kell jelenteni az elveszett csomagokat is, jegyzőkönyvet vesznek fel stb. Még nincsen vége: ezalatt én vártam a maradék 3 csomagok - de azt is elveszették! Ujabb jegyzőkönyv, nekem peregnek a könnyeim, a gyerekek fáradtak de a kicsi nem tud elaludni a vállamon sem a hangzavar és fények miatt. Kint már csak az üres kocsi vár, a barátaink elmentek, igy meg kell keresni az eldugott kulcsot, kifizetni a több órás parkolójegyet és irány haza. A lakásban 9 fok várt, mert elzártuk elöre a gázt, igy beesünk az ágyba kabátostól és megpróbálunk aludni.
Tehát nem jelent garanciát az Alitalia sem, bár többszörösébe kerül a jegy, a szolgáltatás nem jobb, söt... A dolog itt nem ér véget, sok telefonálás után kiderül, hogy a csomagok 30án este befutottak a reptérre, a férjem megy érte, mert ugye 31én nem biztos, hogy kihoznák. Most pedig elkezdődött a HARC. Létezik ugyanis egy szabályzat, ami az utazok jogairól szól és persze nekünk senki nem adta oda, pedig többször is megkérdeztük, mi az eljárás ilyenkor, de utólag megszereztük. Vannak benne érdekes részletek: pl nem kellett volna várnunk az esti gépre, visszaadhatták volna a jegy árát és eljöhettünk volna vonattal. A felmerült költségeket (cumisüveg stb) sem téritik meg, mert 'haza' érkeztünk - igaz csomagok nélkül. Nem a kártérítés miatt, hanem mert senki nem segitett, csak ide-oda küldözgettek minket, pedig 2 gyerekkel voltunk, köztük egy másfél évessel.
Ezek után hogyan megyünk majd karácsonykor haza? Nem hiszem, hogy a férjem mégegyszer nekivágna - pedig nekem rá kell vennem valahogy, mert a karácsony csak otthon az igazi? Vagy mégsem?
Most már elszállt a mérgem, meg ugye amikor reggel kinyitottam a spalettákat és a hóval borított havas tájat megláttam nem is tudtam igazán mérgeskedni. Azt viszont sajnálom, hogy egy éjszaka alatt elolvadt minden, mert képet nem csináltam róla - igaz ott vannak a tavalyiak a saját képek cimszó alatt.
|