|
Kati koncertes élményei
Mivel végülis visszatért nyárra is résztvett a Bocelli koncerten is itt Lajaticoban. egy rövid élménybeszámoló
Kedves Toszkána és Bocelli-rajongók!
Az áprilisi beszámolóm óta nem jelentkeztem.
A honlap szerkesztőjének, Réka (itt Vittoria néven ismert) barátnőmnek segítségével végülis már május 31-én visszatértem. Azóta rendületlenül dolgozom a Volterrában található Villa Opera nevű apartmanházban.
A táj meseszép, mindenfelé lankás domboldalak, ciprusok és szőlőskertek. Ragyogóan kék ég, eddig napközben is kellemesen elviselhető meleg, állandóan lágy szellő kíséretében.
A munkám barátnőméhez hasonlóan főként recepciósi tevékenységből, ill. a medence vízminőségének ellenőrzéséből áll, de hogy az idő gyorsabban teljen, a kedves, perui származású takarító hölgynek is besegítek a mosás-teregetés-vasalás munkájába. Mivel otthoni munkahelyemről (főiskolán tanítok német-olaszt) szellemileg meglehetősen „lefáradtan” érkeztem ide, külön jól esik az effajta, nem túl megerőltető fizikai munka.
Most pár szóban igazából a tegnapi fantasztikus Andrea Bocelli koncertről szeretnék ejteni pár szót:
a koncert 20 órai kezdettel volt meghirdetve Lajatico falucskájának lankás domboldalán felépített színpadon. A szántóföldszerű bevezető úton csak úgy hömpölygött a mindenfelől érkező autók sora. A parkolótól jó 10-12 percnyi sétával lehetett megközelíteni a koncert színhelyét, melyre rá sem lehetett ismerni – pár hete még csak a puszta domboldal állt ott madárcsicsergéssel.
Hatalmas színpad, két nagy kivetítő képernyővel, s több mint 7.000 férőhely. Ennyi embert talán még nem is láttam egy helyen. Jó érzéssel tapasztaltam, hogy mindenki türelmesen ballagott meglelni a helyét, s az ásványvízért, ill. szendvicsekért való sorbanállás alatt is (az olaszok többsége megszokta az este 20 óra körüli vacsorát, így kénytelenek voltak még a koncert előtt a helyszínen magukba tömni valamit) jópofán, egymással ismeretlenül is baráti szavakat szólva képesek elcsevegni.
A koncert 21 órakor aztán tényleg elkezdődött. Fantasztikus volt látni és hallani a világhírű tenort, Andrea Bocellit, aki annak ellenére, hogy nem látja a körülötte lévő világot, mégis hihetetlen módon tudja megfogalmazni azt – énekel a természetről, a csendről, a szerelemről ... Futkosott a hideg a hátamon, ahogyan hangja betöltötte az éjszaka csendjét ...
Több meghívott amerikai és olasz énekesnővel is duettet adott elő, köztük a mai legismertebb olasz Elisa és az én kedvencem, Laura Pausini is megjelent, ill. egy híres kínai zongorista, s két amerikai trombitás férfi művész. A 7.000 fős tömeg nagy tapssal ismerte el a végelenül szerény Andrea Bocelli nagyszerű fellépését. Ami különösen tetszett, s Magyarországon nem igazán láttam ilyet: egy-két dal végén sokan felállva tapsolva fejezték ki elismerésüket, majd felfűtött lélekkel várták a következő felcsendülő dallamot ...
Örülök, hogy ott lehettem!
Mindenkinek további szép nyarat kívánok! Én augusztusig maradok ...
(nemsokára a képeket is feltesszük a saját képek közé a jobb oldali menübe)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
