Megérkezve Toszkánába egyvalami azonnal feltűnik, minden olyan harapnivalóan zöld és üde. A hegyvonulatok meglepő módon emlékeztetnek a mi kis Zalai-dombságunkra vagy a somogyi vidékre, csak minden tízszer akkora, és olyan szabályosan elrendezett, mintha mértani módszerekkel lenne kiszerkesztve. Minden kis domb tetején áll egy magányosnak tűnő villa, új vagy felújított, de az biztos, hogy a tájba illeszkedik, és árasztja azt a híres toszkán hangulatot.

A villák nagy részénél, vagy a bekötőút szegélyeként, vagy a villa valamelyik sarkánál áll egy vagy több rakétatuja, az a hosszú vékony ceruzaszerű növény, mi szintén a kép része képzeletünkben. Már-már arra kell gondolnunk, hogy ennek a fának valami különös jelentősége van a helyiek szemében, mert olyan törvényszerűséggel van jelen. Az első benyomás után megnyugodhatunk, tényleg jó helyet választottunk, és én már biztosan állíthatom, hogy később sem fogunk csalódni.

Az olaszok híres vendégszeretete és a velük született nyugalom megteszi kellő hatását a rohanó világból érkező turistákra. Az idő relatív fogalom, mindenre van belőle elegendő, és ezt be is bizonyítják ottlétünk alatt. A reggel nyolc óra előtti bármilyen tevékenység szentségtörésnek számít, és a szieszta ideje is szent és sérthetetlen. Könnyen megszokható.

Azt tudjuk, hogy ha itt járunk, pizzát, tésztát, tiramisut és firenzei sült húst kell fogyasztanunk. Eszünk is, ebben sem csalódunk. A kenyér isteni, pedig itthon azt mondanánk rá, hogy na, ebből kifelejtették a sót. De mégis, ott ez a tökéletes és felséges. A bruschetta meglepően elnagyoltabb, mint amit itthon megszokhattunk eredeti olaszként.

Először is nem szabályosan kialakított kenyérformára kerül a paradicsom, hanem egy igazi kétkilós kenyérből vágnak egy ujjnyi szeletet, ezt kétfelé szelik, majd megpirítják, és erre jön a nagy darabokra felvágott paradicsom. A teteje megspékelve két darab flegmán elhelyezett bazsalikomlevéllel. A gasztronómiai varázslatot már csak az út szélén szüretelt fügével tudjuk kiegészíteni.

A természeti adottságok láttán lassan kezdjük megérteni, hogy az olaszok, illetve a toszkánaiak miért olyan nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Jó helyre születtek. Ezt már csak az tetézi, amikor ellátogatunk egy-két közeli városba, amiből süt a hagyomány, a kultúra és a történelem. Szinte nincsenek is modern építmények, nincsenek modern városnegyedek, ami nem is hiányzik. Ha végigsétálsz az ezeréves utcakövön, megérintve a falakat, beszívod a vizes ruhák öblítőillatától terhelt utcai levegőt, átleng a varázslat, rádöbbensz: itt tényleg ugyanígy éltek 500 évvel ezelőtt is.

Firenze műkincskészlete páratlan Európában, a kis ékszerüzletekkel telezsúfolt híd, valamint a dóm lenyűgöző hatással vannak a látogatóra. A pisai ferde torony valóban ferde, s vakítóan fehér a zöld tér közepén, ahol látva a dőlőfélben lévő építményt megértjük, hogy miért épült 200 évig.
Lucca a művészettörténészek kedvence, joggal, hiszen az eredeti belvárosban sétálva lépten-nyomon egy térre érkezünk, ahol egy minimum 200 éves templomka fogad minket.
San Gimignano a lakótornyairól híres, a főtere minden festőt megihlethet.

Ha a városnézés végén egy kicsit lábat lógatni akarunk, megtehetjük a pisai tengerparton, ahol tojásnagyságú kövek társaságában fürdőzhetünk a sós tengerben, amelynek hőmérséklete szeptemberben is 20 fok fölött van.

A sort pedig zárjuk a Chianti tartományból származó híres borral, amely szintén nem fog csalódást okozni.

Ha jól időzítjük őszi kirándulásunkat, szembe találhatjuk magunkat az őszi szürettel, a borrendek felvonulásával, az új bor ünnepével, vagy akár egy olívaszürettel. Azt hiszem, bármelyikre esik a választásunk, nem tudunk hibázni.

És akinek mindez nem elég, menjen el egy Fiorentina focimeccsre, mint a helyiek vasárnap délutáni programjára. Felejthetetlen élményben lesz részünk a harmincezer robogó láttán, amelyek lila zászlóval felszerelt utasukat viszik a mérkőzésre. 50 000 ember mozdul meg ilyenkor a városban, amiből nagyjából annyit érezni, mint amikor nálunk egy kisebb vásárt rendeznek valahol. Elképesztő ez is, mint az egész toszkánai nyaralás, ahol még az árgus szemekkel figyelő turista is nehezen talál kivetnivalót.

Pajor Mariann cikke 2004 okt 13án írta fel