Tehát Andrea Bocelli, ahogy már sokszor írtam itt született ebben a kicsi faluban és szerencsésnek érezhetem magam, hogy személyesen is találkoztam vele. Emlékszem, sok ével ezelőtt A pesti Váci utcán sétáltunk, mikor az egyik boltból kihallatszott az a híres PARTIRÓ. Ismertem és tetszett ez a zene, de nem tudtam, hogy ki is énekli, és rákérdeztem a boltban - azóta nem felejtem el. Aztán mikor idecsöppentem és megtudtam, hogy ide valósi szinte el sem hittem, és leginkább az lepett meg, hogy nekik fogalmuk sincsen hogy emberek ezrei rajonganak Bocelliért. Fabiot egy korunkbeli fiatal srácot 7 éve ismerem, hogy miért érdekes ez, mert most ő a polgármester, azon a napon választották meg, mikor a kisfiam született, tehát nem is tudtam jelen lenni és támogatni őt. Ez 2004ben volt, és nemsokkal utána kezstünk el beszélgetni Bocelliről, és egy esetleges koncertről - és a koncert 2006ban megvalósult. Ott voltam vele az elejétől a sajtótájékoztatókon, az irodában dolgoztam a nyitáskor, lefordítottam leveleket angolról és angolra az akkori szervezővel. Máig benne vagyok, hiszen imádom azt a kevergést ami egy ilyen eseményt kísér.

Na de lássuk a lényeget. Nem vagyok egy komolyzene mániás, jártam színházba mindefélére, ahogy akkoriban mindenki, és azóta sem kapcsolom el a radiót, de egy egész másfélórás koncertet nem biztos, hogy végig tudnék ülni. Szeretem Madonnát, Kyle Minogue-t, Jennifer Lopezt és sok mai énekest, együttest, a kocsiban hangosan hallgatom őket. De mikor beteszem Bocellit, kiráz a hideg, libabőrös leszek és vannak olyan számai, aminek az első 2 üteme után elkezdenek potyogni a könnyeim. Mert maga  a zene is fantasztikus, de a háttérrel együtt igazi - lankás domok, magyasbb hegyek a hátérben, süt a nap, a birkák legelnek az egyik oldalon, ciprusok sora a másikon.

Mit tegyek hát a koncerten - mivel dolgozni mentem ( egy standnál álltam), megpróbáltam erre koncentrálni. Mégsem állhatok háttal egész végig, a fülemet meg nem csukhatom be, hát pesze, hogy néha kicsit elérzékenyültem. De amikor lassan besötétedett és a színpadnál felgyúltak a színes fények, a háttérben a naplamantével, teljesen átadtam magam Bocelli hangjának. Itt a mellettem álló lányok nem ismertek senkit a külföldi hírességek közül - pedig nagy nevek voltak. Kenny G-t például soha nem hallották -én meg emlékszem rá hogy kb 20 évvel ezelőtt megvettem a kazettáját, mert nagyon tetszett a saxofonozása - és most élőben láthattam, ugyanolyan volt mint akkoriban a kazetta borítóján, mintha meg sem öregedett volna, pedig nem mai csirke már. Aztán ott volt Lang Lang, egy knai csodazongoristza, még csak 25 éves, de már adott koncertet mtöbb kirélynak, hercegnek, orzságok vezetőinek, és a leghíresebb koncerthallokban pillanatok alatt elkaplkodták a jegyeit. Megnéztem az életrajzát, és már 3 évesen zongorázott, 5 évesen nyerte első versenyét - csodagyerek.

És ez után a hosszú kitérő után elérkeztünk a lényeghez: most kijött a dvd - mint helyi lakosok, mi is kaptunk ingyen egyet a Sugar cég jóvoltából, akik készítették a hanganyagot (egyébként itt laktak nálunk az apartmanházban). A cd nem tetszik, csak 6 szám van rajta, és nme azok amik igazán a kedvenceim. A dvd-nél elhatéroztam, hogy kibírom könnyezés nélkül, de persze az első másodpercben, amikor csak annyi van kiírva, hogy Lajatico - Toscany már nem is láttam a könnyeimtől. Mert arra gondoltam, hogy a sok amerikai, német meg esetleg magyar is nézi ezt és én meg itt vagyok, nemcsak azon az estén hanem mindig. Most mindenki megismerheti ezt a kis falut, amire mindeki azt mondtaj, hogy a világ végén van (ami nem igaz). Tehát megnéztem az egészet, és nagyon elégedett vagyok vele, hiányoltam a helyi életképeket, de a lényeg benne van. Sokak szerint nagyon amerikai stílusú lett, de ez azt jelenti, hogy a színvonal is magas volt, mert mégis ők értenek igazán a koncertekhez.

folyt köv