[Friss hozzászólások] [48-29] [28-9] [8-1]
Sziasztok!
Szeretném, ha ajánlanátok nekem pár szállást ezen a gyönyörű vidéken, olyat, ahol már Ti is voltatok és nyugodt szívvel tudnátok ajánlani és az ára is elfogadható. (2-en mennénk) Minden vágyam, hogy eljuthassak ebbe a festői környezetbe, mert vonz az olasz táj szépsége, kultúrája és hangulata!
Előre is köszönöm a segítséget: Őzike
|
Meni
ugye te vagy az a Meni, akivel több forumon is találkoztam?
Sajnos csak rajtam keresztül teheted fel öket. Küld el mindet az emailemre, akár több részletben is, max 500-600 pixel szélességgben, és én felteszem öket az albumok cimszo alatt. Ha valahol már fent vannak a neten onnan is le tudom venni, csak ird meg a webcimet. Emailem a toszkana@gportal.hu
Ciao
Viki |
Szia, Érdekelne, hogyan tudok feltenni a saját kedvenc képeimből?
Meni
|
Válasz A.nak:
Firenze nem egyszerü tészta, de megér mindent, olyan szép: majd legközelebb!
A fehér Tartuffo (=szarvasgomba) nagyon drága ritkaság, lehet 1000 euro is kg-ja! Szezonja Novemberben van, Sa Miniáto akkor tele van inyenc turistákkal. A krémet piritosra kenve lehet enni, vagy fött husra nagyon vékonyan, de a legjobban a tésztán jön ki az ize: nagyon vékony tésztát fözöl- itt Tagliolini-nek hivják (legjobb a frissen otthon gyurt tészta vékony csikokra vágva) és alufoliába teszed, rá egy ici-pici krém és egy dionyi vaj és bezárod, majd a sütöben pár percet átmelegited, hogy elolvadjon a vaj.
Chiantiban van egy csomó pincészet, nekem listám van a nagyobbakról, ismertebbekröl, a legtöbbje csinál körbevezetést, vagy bemutatot, legközelebb elintézem nektek azt is.
A mezögazdaság és állattenyésztés volt itt a fö jövedelemforrás, van bor, olivaolaj... A tobozokban fenyömag van, amit meg lehet enni (pinoli a neve, pl a pestoba is ilyet tesznek).
A magányosan álló házakat collonica-nak nevezik, manapság ezekböl lesz az agriturismo.... Az apukám szerint is csoda, hogy a vizet, áramot, gázt ilyen nagy távolságokra vezetik egy-egy család miatt.
Az olaszok könnyen védik a saját termékeket, mert szinte mindenük van és ráadásul az egyik legjobb a világon: bor, olivaolaj, oliva, narancs, gyümölcsök-zöldségek, sajtok, husok, böráru, cipök, DIVAT.....
A sonka tényleg isteni, föleg a Pármait szeretem, mert nem nyulos.
Rozmaringot te is vihettél volna haza, anyuéknak is van a kertben.
A ciprusokat persze ugy ültetik, de a pineak többnyire maguktol nönek.
Az a sárga virágu növény a ginestra névre hallgat, csináltam rola képet is - a saját képek albumban megtalálod más növénnyel együtt.
Monte Argentario fantasztikus lehet, még nekem is meg kell majd jól néznem.
A legközelebbi viszontlátásig?!
Viki |
Kedves Viki!
Először is szeretnénk mind a ketten megköszönni azt a segítséget amit tőled kaptunk a szálláskeresésben meg az ottlétünkkor. Nagyon jól éreztük magunkat, szuper városnézős idő volt a kis esőtől eltekintve és a szállás is gyönyörű volt.
Firenzéből végül hiányérzetünk maradt, mivel terveink ellenére nem kockáztattuk meg az újabb kaotikus autókázást és a barátom szerint elkerülhetetlen crashet. Elmentünk azonban San Miniato-ba, felmentünk a toronyba és az egyik kis bodegában vettem egy kis üveg tartuffo-krémet is, amin azóta is szörnyülködik Cs., hogy képes voltam majdnem 5000 forintot kiadni egy miniatűr üvegecskéért. Hát még keresni kell hozzá receptet, az biztos, de mindenesetre a polcon főhelyre került, mint toszkánai ritkaság...
Firenze helyett a Chianti völgybe látogattunk, ahol sok-sok bort és olajat vettünk, bár igazából jó lett volna egy igazi fattoriába is ellátogatni, de az útikönyvünk szerint mindenhova telefonon előre be kell jelentkezni, amit mi nem tettünk meg. Nem is láttunk ilyet ( Egyébként számomra rendkívül meglepő volt, hogy mennyien választják ezt a mezőgazdász életmódot és hogy úton-útfélen mennyi ilyen magányos hegytetőn álló, ültetvényekkel körülvett ház található. Amelyeket nem hanyagolnak el! Azt figyeltük, hogy minden jelentékenyebb dombtető foglalt, amelyik meg nem, azt tippeltük nemsokára az lesz.
Érdekes volt azt is látni, hogy - a mi pár napos tapasztalatunk alapján - mennyire fontos nekik a saját termék, a boltokban is szinte csak olasz dolgokat lehetett kapni. Pisában voltunk egy ipercoopban, ahol fantasztikus volt az a temérdek óriási sonka, amit aztán olyan leheletvékony szeletekre vágnak, a sajtokról nem is beszélve, amiből vettünk párat az ottfőzőcskézéshez.
Nagyon jó érzés volt, amikor az udvarra mentem le a rozmaringért és csak le kellett vágni. Az tényleg meglepett, amikor az egyik bokorra rámutatva mondtad, hogy az rozmaring, mert ekkorában még nem láttam. Nagyon tetszettek a hangyasorban álló ciprusok (ezeket mindig telepítik?, mert túlságosan szabályosan nőnek), a píneafenyők (hoztunk pár óriástobozt is itthonra, bár Maremmában ránk szóltak, hogy dugjuk el a hátizsákba, mert elvileg nem szabad őket elvinni) meg olyan fákat is láttunk amiket azelőtt soha (nem tudom mi volt az a levél nélküli hosszú nyúlványokkal rendelkező sárga virágú növény sem, amit olyan sok helyen lehetett látni) és úgy összességében is egy nagy burjánzásra emlékszem.
A másik szállásunk a maremmai részen volt, ugyan csak 40 km-re a parttól, de az mindig legalább másfél óráig tartott, arrafele mintha nagyobb hegyek lennének, nagyobb kacskaringókkal. Az az igazság, hogy ott mire felébredtünk volna igazán, már vége is volt a nyaralásnak, ezért ott "csak" a nemzeti parkba, meg a Monte Agr... -ra (nem tudom már mi a neve annak a három csáppal a szárazföldhöz kapaszkodó szigetnek) mentünk el. A San Giglioi szigetlátogatáshoz korán kellett volna nagyon kelni. A parkban a tengerparti túravonalon mentünk csak, elég fura volt, hogy ott teljesen kiszáradtak az erdők és a növények. A belső parki túrák már fárasztóbbak lettek volna a szintkülönbségek miatt, így azokat nem vállaltuk be.
Szóval összességében nagyon jó volt és az az igazsgág, hogy elkezdtünk gondolkodni még egy idei kiutazásban, Lajatico központtal.
Még egyszer köszönünk mindent: A.
(Szívem szerint ideraknék egy eredeti Toszkánában készült, boldog turistákat mutató fényképet, de a lemez még a fotósnál van:-) |
Sajnálom, hogy személyesen nem tudtunk már elbúcsuzni, bár azt hiszem nem is lett volna túl nagy ötlet, mert mi lenne ha minden általad szervezett vendég a nyakadra járna. Igy szeretném megköszönni, hogy januárban elkezted szekeszteni a toscanai oldalt és így Rád akadhadtam. Elsősorban ennek köszönhetően egy gyönyörű, kifogástalan hetet tölthettünk el új otthonodban, amelynek sok zeg-zugát bejártuk, de persze maradtak felfedezetlen területek. Voltunk sorredben:Volterrában, Sienában, Sangimignanoban, Sanminiatoban, Vinciben, Pisaban, Viareggioban (a tengerpart teszett a legkevésbé, szerintem a horváth tengerpart felülmúlhatatlan), a Puccini-tónál, Firenzében (az Uffizit eljtettük, de gyönyörű időszakos kiállítást láttunk a Pitti palotában Medici Mária életéből), bekukkantottunk Peccioléba, voltunk Pontederában (vásárlás nélkül, szégyen szemre cipő nélkül jöttünk haza), viszont ennek köszönhetően eljutottunk Luccába, ami egy kicsit rövidre sikerült ugyan, de óriási élmény volt. Nagyon élveztem, hogy az általad leírtakat valójában át is élhettük. Azt hiszem Toscana legszebb Agriturismojában laktunk, hihetetlenül szép környezetben, nagyon kedves, közvetlen emberek emberek között. Sajnos Magyarországnak még sok tanulnivalója van, ha a vendéglátásból akar megélni. Ha tehetjük, még biztosan újból eljövünk, addig szerkezd szorgalmasan a toscanai oldalt (egy útikönyv lehetőségéről, hasonló közvetlen stílusban azért ne mondj le teljesen!), mi pedig küldjük a vendégeket, ebben biztos lehetsz. Szeretettel üdvözöl P. É és családja Egyetlen szokatlan dolgot fedeztem fel, ez pedig az olaszok vezetési stílusa. Beautóztuk már Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát stb. de Nálatok kifejezetten feltűnő volt az "aki mer, az nyer" elv. Ha még nem tetted, erre fe lehetne hívni a magyar autósok figyelmét. Üdv és köszönet!
|
Idén tavasszal jártunk Toszkánában. Korábban csak célirányosan Firenzébe mentünk, ezért a toszkán táj, illetve falu megismerése újdonságként hatott. Megkapó a táj legendás szépsége - az, ahogy a helyiek "benne élnek" ebben a tájban, használják, talán nem is érzékelik egyediségét.
Nagyon kedves emberekkel találkoztunk, akik türelemmel viselik a külföldi szokatlan viselkedését, és igyekeznek segíteni. Látszik, a turizmusból élnek itt sokan és nem ma kezdték...
Örök dilemma a helyiek nyelvtudása - hogy tudniillik jobb esetben értik, mit mond az ember nekik, de megszólalni nem tudnak vagy nem akarnak idegen nyelven. Ez persze macerássá teszi a velük való (meta)kommunikációt, másrészt ez segít megmaradniuk helybelinek, toszkánnak a mi szemünkben.
Ami még érdekes, hogy sok a szegény ember a falvakban. De ök valahogy máshogy szegények, mint a mi falvainkban lakók. Látszik, hogy itt a helyi szokásokat nem írták olyan radikálisan át a történelem viharai, mint nálunk. Látszik ez a kis középkori falvak házain (hasonlítsuk ezt egy kockaházas, út menti árkos magyar faluhoz), látszik ez a falu utcáin vasárnap délelött kedélyesen sétáló, jól öltözött öregurakon, akik jókedvüen üdvözlik egymást vagy csak ráérösen nézelödnek. Nálunk mi van az emberek arcán, akikkel az utcán szembetalálkozunk? Hát...
No és az idöjárás - nem is gondoltuk volna, hogy az egyébként elég esös április ilyen kellemesen lágy, szelid idöt jelent errefelé (persze lehet, hogy csak szerencsénk volt).
Mindenkinek megvan a maga ízlése - nekem valahogy kevésbé vonzó egy agyonlátogatott olasz turistaparadicsom, ahol olaszok helyett leginkább lazán öltözött japánok és csúnyán beszélö amerikaiak jönnek velem szembe. Valahogy ez a toszkán vidék a maga ellentmondásosan mesébe illö és egyszerre hétköznapi valóságával jobban bejön...
|
várom az élménybeszámolokat, akár képekkel is! |
[Friss hozzászólások] [48-29] [28-9] [8-1]
|